A modern festészet - vázlat

Az expresszionizmus és a fauvizmus

A 19. század végén, 20. század elején Európa országaiban a társadalmi válság felerősödött, ezzel egyidőben újfajta szociális érzékenység jelent meg a képzőművészetekben is. Több új irányzat alakult ki, rövid életű, de forradalmi lendületű mozgalmak határozták meg a 20. század elejét (avantgárd törekvések).

Az expresszionizmus Európa északi országaiban született meg, az irányzat ihletője Vincent Van Gogh művészete. A festők lelkiállapotukat, érzelmeiket vetítik ki a vászonra, fejezik ki - innen ered az irányzat elnevezése is - a hagyományos szépségeszmény kereteit szétfeszítve. A kifejezésnek rendelődnek alá a formák és a színek: eltorzított formákkal és harsány színekkel dolgoznak, gyakran alkalmazzák nagy felületen a komplementer párokat, világos - sötét értékeket egymás mellett. Gyakorta dolgoznak erős, lendületes, vibráló ecsetvonásokkal, már-már domborművet adó festékmennyiséggel.

Edvard Munch (1863-1944)
Norvég festő, a stílus egyik legjellegzetesebb alkotója. Sikoly c. (1893) képén egy nyomasztó figura kerül középpontba, arca jelzésszerű, halálfejhez hasonló. A magányos alak mögött a távolban szintén jelzésszerű emberi árnyak láthatók, kiemelve a "főszereplő" egyedüllétét, kétségbeesését. Kanyargó vonalritmika, erős, kontrasztos színek teszik még erőteljesebbé a mondanivalót.

(Letöltve innen...)

Egy másik képén, az Élet-fríz "Az élet tánca" c. darabján a kifejezőerő inkább a színekben és a tematikában uralkodik. A festő ecsetnyomai, vonalvezetése itt nem annyira drámai, talán csak a kép fő alakjának megfestésében hangsúlyos. Alakjai síkszerűek.

(Letöltve innen...)

Oskar Kokoschka (1886-1980)
osztrák festőművész festészete rokonítható Munchéval. Hatalmas, több méteres vásznakat fest, széles ecsetvonásokkal, sötét - világos kontrasztokkal, vastagon felvitt festékkel. A vihar c. (1914) képén a sötét háttérből világít elő a két fekvő alak, körülöttűk kavargó világos foltokkal. A színek és vonalak kavargását nőalak nyugodtságával ellensúlyozza, míg a férfi vibráló feszültsége már a kitörni készülő vihart idézi.

(Letöltver innen ...)

A fauvizmus rövid élete ellenére is a 20. század első művészeti forradalmának tekinthető és a Fauvok-művészcsoporthoz kapcsolódik. A csoport 1905-ös, nagy port kavaró kiállításáról kapta eredetileg gúnynevét, "vadak". A csoport vezéralakja Henri Matisse (1869-1954) volt. Általános jellemzőjük, hogy látványos színkontrasztjaikkal nagyon dekoratív hatást értek el.

Matisse a Tánc c. (1909-1910) képén nőalakjait egyszerű formákból építi fel, mozdulataikban a tánc ritmusát adja vissza. A hideg kék háttérre piros figurákat fest, így fokozza a kép intenzitását.

(Letöltve innen...)

Más képein is hangsúlyos a dekorativitás. Pl. Zene c. (1939) képén a háttér növénymintája a valóságos formát utánozva díszítőelemmé válik. Alakjainak arányai a nagyobb kifejezőerő érdekében önkényesek és egyszerűsítettek.

(Letöltve innen...)

Élénk, tiszta színekkel fest. Csendéletei is hasonlóan épülnek fel: nyers színek, jelzésszerű, geometrikus formák, a térbeliség élményének teljes elvetése. Ennek az irányzatnak köszönhető a későbbiekben a modern festészetre sokszor jellemző nyers (tubus-) színek bátor használata. (Csendélet kék asztalon, 1947)

(Letöltve innen...)

Elődjüknek tekinthető Cézanne, aki szintén a formaiság egyszerűsítésével és a térbeli viszonyok átírásával kisérletezett.
Órai előadás itt...