A 19. század végén, 20. század elején Európa országaiban a társadalmi válság felerősödött, ezzel egyidőben újfajta szociális érzékenység jelent meg a képzőművészetekben is. Több új irányzat alakult ki, rövid életű, de forradalmi lendületű mozgalmak határozták meg a 20. század elejét (avantgárd törekvések).
Az expresszionizmus Európa északi országaiban született meg, az irányzat ihletője Vincent Van Gogh művészete. A festők lelkiállapotukat, érzelmeiket vetítik ki a vászonra, fejezik ki - innen ered az irányzat elnevezése is - a hagyományos szépségeszmény kereteit szétfeszítve. A kifejezésnek rendelődnek alá a formák és a színek: eltorzított formákkal és harsány színekkel dolgoznak, gyakran alkalmazzák nagy felületen a komplementer párokat, világos - sötét értékeket egymás mellett. Gyakorta dolgoznak erős, lendületes, vibráló ecsetvonásokkal, már-már domborművet adó festékmennyiséggel.
Edvard Munch (1863-1944)
Norvég festő, a stílus egyik legjellegzetesebb alkotója. Sikoly c. (1893) képén egy nyomasztó figura kerül középpontba, arca jelzésszerű, halálfejhez hasonló. A magányos alak mögött a távolban szintén jelzésszerű emberi árnyak láthatók, kiemelve a "főszereplő" egyedüllétét, kétségbeesését. Kanyargó vonalritmika, erős, kontrasztos színek teszik még erőteljesebbé a mondanivalót.
osztrák festőművész festészete rokonítható Munchéval. Hatalmas, több méteres vásznakat fest, széles ecsetvonásokkal, sötét - világos kontrasztokkal, vastagon felvitt festékkel. A vihar c. (1914) képén a sötét háttérből világít elő a két fekvő alak, körülöttűk kavargó világos foltokkal. A színek és vonalak kavargását nőalak nyugodtságával ellensúlyozza, míg a férfi vibráló feszültsége már a kitörni készülő vihart idézi.
Matisse a Tánc c. (1909-1910) képén nőalakjait egyszerű formákból építi fel, mozdulataikban a tánc ritmusát adja vissza. A hideg kék háttérre piros figurákat fest, így fokozza a kép intenzitását.
Órai előadás itt...