Az impresszionizmus művészete

Az impresszionizmus alapvetően festészeti mozgalom, célja, az 1800-as évek festészeti mintáihoz görcsösen ragaszkodó művészeti felfogás megújítása. Az első újítók közé tartozik Delacroix, Courbet és a barbizoni festőiskola. Jelmondatukkal - "Vissza a természetbe!" - a közvetlen megfigyelés fontosságát hangsúlyozták. Munkamódszerük a plain-air - szabadban való festésmód, amin tükröződnek a természetes fény hatásai. Az ő útkereső nemzedéküket váltják fel az impresszionisták. Ezek a fiatal festők saját közös kiállítást rendeztek, mivel a párizsi Salon, az akkori művészet hivatalos fóruma rendszeresen elutasította őket. Ezen a kiállításon mutatta be Monet "A napkelte impressziója" c. képét amiről a stílusirányzat később a nevét kapta. (impresszió = benyomás)

Az impresszionizmus jellemzői: szabálytalan, "véletlenszerű" kompozíciók, látványos, kissé darabos ecsetkezelés, tiszta színek használata, optikai keverés a vásznon, vázlatszerű hatás, kevésbé részletezett formák, "festői" előadásmód.

Az impresszionizmus megteremtői

Édouard Manet (1832 - 1883) festészete még átmenet a realizmusból az impresszionizmusba. Legfőbb célja modernizálni a klasszikusokat. 1870-es években festészete már inkább impresszionista.
Monet bárkája, (1874)
Claude Monet (1840 - 1926)

Monet A napkelte impressziója c. képét a nagyobb hitelesség kedvéért a szabadban festette, ebből is adódik a kép vázlatszerű hatása - a változó időjárást, fényhatásokat gyorsan követte, ezért is jól kivehetők az ecsetvonások. A levegő színekre gyakorolt hatása és a különböző napszakok fényviszonyai foglalkoztatták a roueni székesegyházról festett képein. Jól megfigyelhető rajtuk az az újfajta festészeti technika, hogy a színkör színeit egymás mellé húzott ecsetvonásokkal viszi fel a festő a vászonra.

A roueni székesegyház (1893-1894)


Impresszionista festők

Pierre-Auguste Renoir (1841 - 1919)

Az új festészeti stílusra jellemző, hogy a kopmpozíció helyett inkább a fények és a színek fontosak. Ez hatványozottan jelentkezik Renoirnál. Festményeinek középpontjában az ember áll, pl.: Moulin de la Galette c. képe egy szabadtéri mulató világát jeleníti meg. A fény-árnyék hatásokat lila - sárga színkontrasztokkal érzékelteti.

Edgar Degas (1834 - 1917)

Nála a mozgás kap központi szerepet, sok képe a pillanatot örökíti meg, vagy szokatlan nézőpontból ábárzolja az emberi mozdulatokat. Kedvelt eszköze a pasztellkréta.

A tánc csillaga (1877) A tükör előtt (1889)

Georges Seurat (1859-1891)

Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén (1884-1886)

Az 1880-as években már jelentkezett az imprsszionizmus válsága, ezért a mozgalom megújítására Seurat újfajta technikát dolgozott ki, ez a pointillizmus, melynek lényege, hogy tiszta színpontokat helyezett el egymás mellé a vászonra. Ezek optikai keveredése eredményezte a szineket és azok árnyalatait. Munkáját először vázlatolta, 11 színt használt: elsődleges (kék, vörös, sárga), másodlagos (zöld, ibolya, narancssárga) és 5 közbülső színt ( sárgászöld, kékeszöld, kékibolya, lilásvörös, vöröses narancs). Ezeket a színeket vegyítette fehérrel, így kapva meg a megfelelő tónust.

Auguste Rodin (1840-1917) szobrász munkássága is ehhez a stílushoz kapcsolódik. Alkotásainak van olyan nézőpontja, ahonnan a szobor a legkifejezőbb, pl. a Danaida (1885). Híres szobra, a Gondolkodó, már a szimbolizmushoz áll közel. Munkássága a 20. századi szobtászat alapja. Danaida (1885)

Gondolkodó (1880)