A korszak építészete teljesen új stílust teremtett, megalapozója a modern építészetnek: az aszimmeetria, a kacskaringós díszítmények, növényi motívumok alkalmazása jellemzi. Gyakori épületanyag a vas, az üveg és más iparitermeléssel könnyen előállítható anyagok.
Egyik legegyedibb alkotója Antonio Gaudí (1852-1926). Művészete példa nélküli, úgy gondolta, hogy az építkezés egy élő folyamat, tervrajzait építkezés közben is változtatta. Főműve, a barceloniai Szent Család-templom, a mai napig befejezetlen.
A szecesszió megújította a formatrevezés. A szecessziós iparművészet megújította a bútortervezést, az üveg- és kerámiaművesség formakincsét.
Vallin irodabútora
Tiffany-lámpa "Favril" üvegből
A Zsolnay-gyár eozinmázas, aszimmetrikus formájú vázája
A grafikai tervezés is megújult a századfordulón. A cseh származású Alfred Mucha (1860-1939) plakátjain nyilvánul meg legteljesebben a stílus: hullámzó vonalak, növényi, és egyéb díszítőelemek alkalmazása, keskeny, elegáns megjelenési forma.
A festészet egyik kiemelkedő alakja az osztrák Gustav Klimt (1862-1918), a bécsi Sezession-csoport alapítója. Festészetének jellemzői: dekoratív, felhasználja az óasszír és a bizánci művészet motívumait, geometrikus mintákkal díszitett képfelületei síkszerűek, ettől elütően emberelekjai finoman megrajzoltak; gyakran használja az arany színt.
A szecesszió Magyarországon
Hazánkban leginkább az építészetben jelentkezett ez a stílus.
Első képviselője Lechner Ödön (1845-1914) volt. Jelentős műve az Iparművészeti Múzeum épülete (1895), keleti, mór elemekkel gazdagított szecessziós stílusú.
Magyar Ede: a szegedi Reök-palota (1906-1907)
Hazánkban az üvegfestészetet Róth Miksa képviselte.
Róth Miksa: Pávás üvegfestmény (1903)
