A posztimpresszionizmus művészete

A 19. század végén az impresszionizmus fejlődése megtorpant, ábrázolásmódja kissé sablonossá vált. A következő festőnemzedék ezen kívánt változtatni, ezért a posztimpresszionizmus tulajdonképpen nem egy stílust határoz meg, hanem az impresszionizmust követő főleg festészeti irányzatok gyűjtőneve. Azoknak a festőknek a munkáit soroljuk ide, akik új ábrázolásmódokat kerestek.

Festők

Paul Cézanne (1839-1906)

Francia festő, műveiben a tudatos alkotás, a kompozíció kerül előtérbe. Az első művész a 20. században, aki lemond a térbeliségről, nem alkalmazza a hagyományos perspektívát. Csendélet c. (1895-1900) képén például a gyümölcsöstálra és az asztal lapjára is jobban rálátunk, mint a valóságban. Emellett fontos számára, a látvány tudatos, értelmező jellege.

A St. Victoire-hegy c. (19004-1906) képén a látványt mértani alakzatokra bontja. A Vörös mellényes fiú c. (1890-1895) képén pedig a fiú karja aránytalanul hosszú, mégsem zavaró, mivel ez teremti meg a kép egyensúlyát.

A St. Victoire-hegy (1904-1906)

Vörös mellényes fiú (1890-1895)

Vincent Van Gogh (1853-1890)

Holland festő, autodidakta művész; rövid alkotói időszaka alatt rengeteg képet festett. Műveit többször is kiállították Párizsban, a "Függetlenek Szalonjában". Érett korszakában képeit ragyogó, tiszta színvilág, örvénylő ecsetvonások, sok rétegben felvitt festék jellemzik, s ez látható már A Langlois hídja Arles mellett (1888) c. képén is.

Utolsó ismert képe, a Varjak a búzamezőn (1890) akkori lelkiállapotának szinte lenyomata. Sötét, fenyegető színvilág, örvénylő búzamező, a fekete madarak feszültséggel teli hangulatot tükröznek.

1890-ben drámai módon vet véget életének. S sors iróniája, hogy míg életében mindössze egy képet tudott csak eladni, mára művei óriási vagyonokat érnek.
(Önarcképek 1887, 1889)

Paul Gauguin (1848-1903)

Van Gogh barátja, a kor jelentős francia festője. Sokféle foglalkozás kipróbálása után 25 évesen kezdett el festeni először az impresszionizmus jegyében. 1891-ben Tahitire utazik, hogy ott megtalálja a természet ősi harmóniáját, ami Európából szerinte már eltűnt. A sziget megihlette: képeit egzotikus színvilág, dekorativitás, az alakok kontúros , síkszerű ábrázolása jellemzi.

Két tahiti nő (1892)

Piac (1892)

Henry de Toulouse-Lautrec (1864-1901)

Francia festő, nemesi családban született, egy gyermekkori balesete miatt nem nőtt tovább. Részben emiatt művészetét az ironikus hangvétel, karikatúraszerűség jellemzi.

A műlovarnő (1888)

Kedvenc témája a mulatók világa a cirkusz, lóversenyek mellett. Ebben rokonságot mutat Degas művészetével. Gyakran használ színes krétát, finom vonalak, élénk színhatások jellemzik így készült képeit. Művészetére hatottak a japán fametszetek, főleg plakátjainál alkalmazta ezt a technikát, pl.: Aristide Bruant-plakátok (1893).